Egyetlen és utánozhatatlan férjem

11 éve ismerkedtünk meg, azon a napon,
amikor Riverdale-be költöztem. Én az úton akartam átmenni, te pedig telefonon veszekedtél a féltékeny barátnőddel. Aztán minden olyan gyorsan történt. Fékcsikorgást hallottam és azzal már a földre is estem. Megúsztam néhány apró karcolással, mégis neked szöktem amint kiszálltál az autóból, hogy a segítségemre gyere. Azzal fenyegettelek, hogy feljelentelek, te pedig nem is próbáltál mentegetőzni. Csak később derült ki, hogy ügyvéd vagy, és nem épp olyan könnyen megy az ilyesmi, főleg úgy, hogy nyoma sem látszott a tettednek. Mégis belementél a játékba. Kiderítetted a címemet és megtudtad, hogy melyik modell ügynökségnél dolgozok, aztán minden áldott nap vörös rózsát küldtél. Minden egyes alkalommal egyre több száll virággal, és mindegyik kártyára ráírtad, hogy mennyire sajnálod,
és, hogy engesztelés képen szeretnél elvinni vacsorázni. Még a számodat is oda írtad, hogy fel tudjalak hívni. Körülbelül két hónap után történt mindez meg, és azóta is boldogan élünk együtt,  7 éve házasodtunk össze, miután született egy gyönyörű kislányunk, akiért rajongsz, és aki szintén rajong érted. De vajon meddig fog tartani a boldogságunk? Hiszen mindkettőnknek vannak féltve őrzött titkaink (az enyémeket az ET-mben olvashatod, a tiedet meg rád bízom),
amik, ha napvilágra kerülnek, talán véget fog érni az eddig csodálatosan felépített közös életünk.  

Minden mást a megalkotóra bízok, egyedül a pb-t szeretném ha megmaradna, de ha nagyon nem vagy megbékülve vele, akkor kapó vagyok másra is. Nagyon várlak, és örök hálám a megalkotónak