Eltitkolt gyermekem

A fiam vagy. Legalábbis ezt mondtad a múltkor amikor felkerestél. Hittem neked, hiszen a mocskos apádra hasonlítasz, mégis elhajtottalak. Ne értsd félre a kirohanásomat,
hiszen nem rád haragszom. Mégsem tudok rád úgy nézni, mint a tulajdon gyermekemre, hiszen 18 évvel ezelőtt sem tudtam. Az apád áldozatává váltam, aki megerőszakolt és magamra hagyott az erdőben megalázva. Csak akkor tudtam meg, hogy terhes vagyok tőle, amikor már késő volt. Muszáj volt megszüljelek, viszont képtelen voltam rád nézni akár egy pillanatra is. Így hát örökbe adtalak, és soha nem érdekelt, hogy mi van veled. Azóta szép kis életet teremtettem magamnak, modell lettem, van egy csodálatos férjem és egy gyönyörű kislányom... a testvéred. Egészen mostanáig eszembe sem jutottál,
de aztán felkerestél, ezzel pedig eszembe juttattad a mocskos múltamat. Először a modell ügynökségnél láttalak, virágot hoztál nekem. Gonosz voltam veled, és te mégsem adod fel. Virágokat küldözgetsz a lakásomra, mintha direkt tönkre akarnád tenni az életemet. A férjem ugyanis nem tud a létezésedről, ahogyan a múltamnak azt a felét sem mondtam el, amit a mai napig szégyellek,
holott nem nekem kéne szégyenkeznem miatta, hanem az apádnak.
Bár a szívem legmélyén szeretnélek a közelembe engedni ennyi hosszú év után, de mégsem tehetem, hiszen már rég tovább léptem.
Lehet, hogy neked is ezt kéne tenned. Elfelejtened, hogy van egy anyád.

A karaktert egy tipikus rossz fiúnak képzelem el, akinek nehéz sorsa volt. Ha úgy érzed, hogy szeretnéd felbolygatni az életemet, akkor kérlek gyere, ugyanis elég nagy szükségem lenne rád. A pb. változtatható, amit megadtam csak egy ötlet. Nagyon várlak <3